A ló szaglása viselkedésének egyik létfontosságú eleme. A kancák a szaguk alapján ismerik fel a csikóikat, a mének is így azonosítják a párosodásra hajlamos kancákat. A vadon élő lovak egy bizonyos távolságból a szaglásuk segítségével találják meg a vizet, a hegyvidéki pónik, pedig ösztönösen tudják, hogy a szaguk alapján miképpen kerülhetik el a mocsarakat, ingoványokat. A szaglás szerve az orrüregben a felső orrjárat és orrkagyló hátulsó részén, a szagló- nyálkahártyában helyeződik. A nyálkahártya itt vaskosabb és lágyabb, sajátos mirigyeket tartalmaz, váladéka hígan folyó. Szaglás csak nedves nyálkahártya-felületen lehetséges. A hámba orsó alakú szaglóhámsejtek találhatók. Ezek módosult idegsejtek. Szabad felületükön szaglószőrök vannak. A sejtek alapjából erednek a szaglóideg rostjai, amelyek a koponyaüregbe térve az agyvelőbe jutnak. A szaglósejtekre gázok vagy gáz állapotú anyagok hatnak. A ló szagló szerve fejlett, szaglása jó, ez segíti a környezet felőli tájékozódásban, a nőstény felkeresésében, az idegen felismerésében.