A ló természetes körülmények között kora hajnaltól délelőttig, majd délutántól késő estig legel, és abrakot nem eszik. Háziasított körülmények között viszont abrakot is kap és sajnos a legtöbb helyen a legelés helyett nyáron is kénytelen szénával beérni. Tehát a széna az alaptakarmánya, ezért az legyen jó minőségű és legyen belőle mindig az állat előtt. A szálastakarmányok közül is a leggyakoribb a réti széna. Ennek fehérjetartalma csekély, energiatartalma közepes és rosttartalma magasabb, mint a lucernaszalmának. A hátas azt a fűfélét kedveli a legjobban, ami lassan fásodik, így például az angol perjét és a réti perjét. A betakarításra és a szénakészítésre a virágzás előtti vegetációs fázisban lévő növények alkalmasak, ebből készíthető a legjobb minőségű széna, amely zöldes színű ropogós és nem poros. A lucernaszéna nem igazán alkalmas, az inkább tejelő szarvasmarhának való. Magas fehérjetartalma miatt egyedül a szoptatós kancának adható. A zabszalma kiegészítő ballaszt-takarmány lehet, mivel energia- és fehérjetartalma alacsony, rosttartalma viszont magas. Tavasszal és nyáron azonban legjobb a zöldtakarmány, akár legeltetett akár kaszált formában. Fontos azonban az átszoktatás időszaka: vagy hagyjuk egyre többet legelni, vagy fokozatosan emeljük a ló zöldtakarmány-adagját, hogy hozzászokjon a gyomra. A zöld pillangósok etetését viszont kerüljük. A kaszált zöldet mindig kiterítve tároljuk etetésig, hogy ne fülledjen be.