A ló háziasításával folyamatosan került előtérbe abraktakarmányok az etetése. Ennek az a magyarázata, hogy az abrak koncentrált takarmány a szénához képest. Az abrak erős fizikai igénybevétel esetén megfelelő tápanyagot és energiát biztosít a lónak. A legáltalánosabb abraktakarmány a zab. Ez az egyetlen olyan takarmány, amiből annyit ehet, a ló, amennyi csak beléfér. Ennek oka, hogy szemszerkezete hasonlít a fűfélékre, energiatartalma közepes és rosttartalma magas. A másik jó étrendi hatású abrakféleség az árpa. Külső burka szorosabban tapad a maghoz, mint a zabé, ezért szokták roppantva vagy zúzva is etetni. Tápanyagtartalma a zabhoz hasonló, bár energiában annál kicsit gazdagabb. A harmadik abrak-alapanyag a kukorica. Ennek a legmagasabb az energiatartalma, viszont kicsi a fehérjetartalma. Nyers zsírtartalma alig marad el a zabétól. Ha csöves formában adjuk a lónak, akkor tovább rágja, tehát nem tud belőle habzsolni, ami kólikás (bélgörcsös) tünetekhez vezetne. A morzsolt kukoricát adhatjuk egészben is, de jobb roppantva, vagy durván megőrölve. Finom őrleményt soha ne adjunk a lónak, mivel sajátos szokása a takarmány fújása. Ezért a poros, vagy finom őrlésű takarmány különösen veszélyes számára, mivel a felszálló por belélegzése légzőszervi károsodást okozhat. Ennek kivédése egyszerű: etetés előtt az őrölt takarmányt vízzel locsoljuk meg. A legjobb, ha az előbb említett három takarmányt kevert formában adjuk a lónak, mert így az egyszerre többféle fontos anyaghoz jut.