Ha nem áll módunkban a lovat addig sétáltatni, amíg megszárad, akkor a leszerszámozás után szalmacsutakkal dörzsöljük (csutakoljuk) át a megizzadt testtájakat, hogy a szőrzet ne összetapadva, és minél hamarabb megszáradhasson. Semmiképpen se akadályozzuk meg, hogy a ló, ha akar, a friss szalmában vagy a homokban (ha karámban van) meghempergőzzön, hiszen ez az ő természetes ápolási módja. Természetesen, ha boxban hempergőzik a ló munka után, várjuk meg, amíg feláll, nehogy úgy forduljon a lábával a box fala felé, hogy ne tudjon talpra állni. Ha ez mégis megtörténik, odébb kell húzni a lovat annyira, hogy fel tudjon állni, vagy segíteni kell neki visszafordulni a másik oldalára. Ez nem mindig könnyű. A ló lábát használat után szokás lemosni. Ennek két értelme van, az egyik a rátapadt sár eltávolítása, a másik az inak hűtése. A patából a trágyát, beletapadt szalmát a lovaglás előtt, az esetleg beletapadt földet, sarat pedig a lovaglás után a patatisztítóval távolítsuk el. Munka után érdemes ellenőrizni - ha olyan terepen jártunk - hogy nincs-e a patkó alá vagy a patába szorult kavics, ami akár sántasághoz is vezethet. A körmözést, illetve a patkolást 6 hetente szükséges elvégeztetni megfelelő szakemberrel. Ügyelni kell arra, hogy a pata a növekedése során szabályos alakú maradjon, esetleg azzá váljon. A rendszeres körmözéssel sok rossz pataalakulás, sőt, lábszerkezetbeli probléma orvosolható bizonyos mértékig. Lényeges, hogy a pataszabályozás esetén inkább körmöztessünk sűrűbben, de mindig csak piciket korrigálva, nehogy az inakat károsítsuk a mesterségesen megváltoztatott erővonalak miatt. A patát ajánlatos rendszeresen (hetente, hetente egy-két alkalommal) patazsírral vékonyan bekenni, hogy óvjuk a kiszáradástól. Az arra való hajlamban nagyok az egyedi eltérések, és nagyban befolyásolja a talaj is.