2. A ló könnyen betegszik meg a túlzott abrakfelvétel következtében, ezért az abrak adagolásával vigyázni kell, figyelembe véve a napi munkát, mozgást: is. Ha a ló nem dolgozik, az abrakadagját csökkenteni kell vagy meg kell vonni.

 

3. A ló lassan, gondos rágással eszik, ezért elegendő időt kell hagyni az etetésre.

 

4. Az abrak kb. kétszeres, a szálas takarmány pedig négyszeres nyálmennyiséget szív fel, és a gyomorban keverés nélkül rétegeződik. Öt óra alatt 80%-a az emésztő rendszer további szakaszaiba távozik.

 

5. A ló rendkívül kényes az ivóvíz és a takarmány tisztaságára. Penészes, romlott takarmány etetése könnyen kólikához, sőt elhulláshoz vezet.1 takarmány-szárazanyagra legalább 31 vizet kell számítani (nyáron többet). A munka utáni közvetlen hideg víz adását kerülni kell, mert bélgörcsre hajlamosít.

 

6. A takarmányozásnak etológiai jelentősége is van. Nem kívánatos ugyanis, hogy a ló unatkozzék. Ezért az a helyes, ha állandóan van előtte "szálalni való".

 

7. A takarmányváltoztatást lehetőleg 3-5 napos átmenettel hajtsuk végre.

 

8. A takarmányozás nagyban befolyásolja a ló hasznosítását is. Gyors járásmenetben szolgálatot teljesítő lovak takarmányozásában az abraknak nagyobb szerep jut.

 

9. A ló klasszikus takarmánya - a csikónevelésben használt legelőn kívül - a zab és a széna. Ez elsősorban a katonai lótartásban volt kizárólagos. Napjainkban emellett a legkülönbözőbb takarmányféleségek is számításba jöhetnek, beleértve a zöldtakarmányokat és a teljes értékű keveréktakarmányt, tápot is.

 

További felkerült cikkek:
» Szálastakarmányok
» Abraktakarmányok
» Lédústakarmányok

1 | 2

1 | 2